Testünk csekély ingadozástól eltekintve 7,35-7,45 közötti pH értéket tart fenn a vérben. Ha ez az érték akár egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk maradjon az enyhén lúgos kémhatású tartományban.A sok bosszúság, a stressz tovább növelik a savak mennyiségét. Illetve az is, ha valaki állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista beállítottságú. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. A test bázisokat (savlekötő anyagot), von ki a kötőszövetből, a fogakból és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget.
A csontokban lévő kalcium az egyik legjobb savlekötő anyag, ezért az elsavasodott test kioldja a kalciumot és nem csak a csontokból, hanem a fogakból (fogszuvasodás) és a porcokból is. Ennek következtében a porcokból valami kristályos „smirgli” marad, amely elkoptatja az ízületeket. De reumát, köszvényt, arthrosist, csigolya deformációkat stb. is okozhat, így állandó fájdalmakhoz vezethet.
A savak először a vérbe kerülnek. A savfelesleg a kötőszövetben rakódik le, itt raktározódik, egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni azokat. A másik nagy kiválasztó szerv a tüdő és a bőr. A szervezet ezeken a kiválasztó szerveken keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Ha a kötőszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további sav adagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladások alakulhatnak ki. A savtartalmú lerakódások szétroncsolják a a porc- szöveteket is. A savak hosszútávon szétroncsolják a kötőszövet rostjait, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést okoz. Ezt a kedvezőtlen folyamatot tudjuk megállítani, visszafordítani lúgosítással.
Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is, a vörösvérsejtek mindjobban elveszítik rugalmasságukat, savmerevség lép fel és már nem tudják átjárni a kapillárisokat ( a finom hajszálereket ), eltömítik azokat, ami a szövetek elégtelen ellátásához és oxigénhiányhoz vezet. Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Akadozni kezd a melléktermékeknek a sejtekből való elszállítása is, míg végül a sejtek megfulladnak a saját hulladékukban. A szövetek szétroncsolódnak. A fokozódó elsalakosodás miatt a szervezet a vérnyomás emelésével próbál javítani a helyzeten, hogy ellensúlyozza az erek nehezebb átjárhatóságát.